Szállás
A kis hegyi falu Nógrád vármegye északkeleti részén, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye határán található, Salgótarjántól tizenöt kilométerre. A zsákfalunak nincs átmenő forgalma, így bizonyos szempontból elszigetelt. Mikszáth azt írta róla, hogy „Görbeország” középpontja lehetne, ahová valóságos zöld alagúton keresztül lehet bemenni; helyrajz tekintetében éppen a Palócföld közepén helyezkedik el.
A kis település a Cserhát és a Börzsöny lábánál húzódik meg. Lakói híven őrzik a szlovák nemzetiségi hagyományokat, amint az látható építményeikben, hagyományos ételeikben és a hímzett bánki népviseletben, amit nagyobb ünnepek alkalmával lányok és asszonyok örömmel viselnek.
Nógrád vármegye második legnépesebb települése és határátkelőhely Szlovákia felé az Ipoly bal partján. 1950-ig a megye székhelye volt, nevét a Balassa családról kapta, akik a település legfontosabb birtokosai voltak a 15. században. Mikszáth Kálmán a várost „Palócország fővárosának” nevezte.
A kis falu a Cserhát szívében, a Toldi-medencében található, legelők, mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek, vadban gazdag erdők övezik. A települést átszeli a Zsúnyi-patak, más néven Szuha-patak is.